Rögtön azzal kezdeném azok számára, akik egy kicsit képben vannak a Kaland Játék kockázat könyvekkel, hogy ez a Steve Jackson nem az a Steve Jackson. Bár mindketten írtak kalandot a sorozatban. Jelen könyv írója az előbbi, az amerikai játéktervező csak pár könyvvel járult hozzá a sorozathoz. Az ismertebb Steve Jackson pedig az angol játéktervező, akinek a neve Ian Livingstonnal fémjelzi ezt a sorozatot. Történelmileg ez a könyv volt az első ilyen félreérthetőségre okot adó kötet a sorozatban, és ez jelent meg először “Steve Jackson és Ian Livingston ajánlásával” fémjelezve. A könyv eredetileg 1984-ben jelent meg, nálunk a Rakéta kiadó ötödik könyvként adta ki a sorozatában.
Elég talán annyit mondanom, hogy ez volt az első könyvem a Kaland Játék Kockázat sorozatból. Még általános iskolai ajándékozáson kaptam és egyből fanatikusa lettem a formátumnak. A nagy lelkesedést egyből hatalmas csalódás is kísérte, lévén a kapott példány selejtes volt, így bizonyos fejezetszámok hiányoztak, mások meg többször szerepeltek benne. Persze edzett kölyökként a szülőkre gyakorolt nyomással egy hibátlan példányt is sikerült később beszerezni. Innentől évekig bújtam az újabb és újabb kalandokat.
A könyv kezdő kalandozóknak ideális. ugyanis több előnnyel is rendelkezik a korábbi hasonló könyvekkel szemben. Vegyük például azt, hogy ebben a kalandban több szálon is végigjátszhatjuk a könyvet. Sajnos számomra most felnőtt fejjel egyből egy negatívum is feltűnt, ugyanis a több szálból egyszerre mindig csak egyet válaszhatunk. Mennyivel jobb lett volna, ha a kalandozó tetszése szerint bármelyik küldetést felvehetné - lehet túl sokat CRPG-ztem és MMORPG-ztem. Szintén a kezdő kalandozóknak kedvez azonban, hogy iszonyatosan könnyű a játék. Bár itt-ott belefutottam egy-két harcba, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy akár harc nélkül is lazán végigvihető. Azt meg egyenesen elképzelhetetlennek tartom, hogy egy játékos meg is tudjon halni a kaland közben. Ami azért elég vicces, tekintve a háttértörténetet.
Ok-ok! Tény hogy a fülszöveg is figyelmeztet rá, hogy a mocsár veszélye valójában nem a benne lakó lényekben rejlik, hanem hogy nagyon könnyű eltévedni benne, mert a hagyományos irányzékok csődöt mondanak. Azonban a főhős kerettörténete ezt a méregfogát is kihúzza, ugyanis a sztori szerint van ez a mocsárvilág, amit még senki nem tudott feltérképezni. Főhősünk azonban útközben megment egy öregasszonyt, aki ajándékul egy olyan varázsgyűrűt ad, ami mindig mutatja a valódi északot így a Skorpiók mocsara sem jelenthet akadályt. El is határozza, hogy feltérképezi a mocsarat, így vagyont és hírnevet szerez magának. Ráadásul a gyűrű a gonoszságot is jelzi, így már végképp gyerekjáték az egész kaland. Mielőtt azonban a mocsárba lépnénk, még választhatunk három megbízó közül. A mocsárban pedig még egész sor érdekes karakterrel is találkozhatunk, akik segítségükkel még tovább egyszerűsíthetnek az amúgy is véregyszerű küldetésen.
Hogy ismét egy pozitívumot említsek, végre egy olyan kaland, ahol tetszőlegesen oda-vissza járhatunk a helyszínek között. Ráadásul arra is figyel a leírás, ha már jártunk valahol. Persze ne várjunk ettől se túl sokat, de mennyivel hangulatosabb így a játék.
Talán feltűnt, hogy játékként hivatkozok a könyvre. Már korábbi ismertetőknél említettem, hogy a játékkönyveket elítélhető módon jobban szeretem inkább olvasni, mint ténylegesen papírral, ceruzával és dobókockával játszani. Nos, ez egy olyan könyv, ahol szerintem ez elkerülhetetlen. Legalábbis ha valakinek olyan lyukacsos az agya, mint az enyém, és nem bír három egymás után következő elágazást megjegyezni, jó kis kihívás térképrajzolás nélkül vigimenni rajta. Bár én nem próbáltam, elképzelhető, hogy elég az égtájakra figyelni. Hogy egy negatívumot is említsek, igazán bosszantó volt, hogy csak úgy lehet elhagyni a mocsarat, ha már teljesíthetem a küldetést. Azonban a megbízónál választhatom, hogy mégsem sikerült. Tessék!? Ennek mi értelme!? Ráadásul ilyenkor nem enged visszamenni a mocsárba, mert “túl veszélyes lenne”. Már ne röhögtess, de a varázsgyűrűnkkel bármikor ki be szaladgálhatnánk.
Erről viszont egy frankó kis háziszabály jutott eszembe. Ha valaki az előtörténetbeli gyűrű megszerzését is feltételes lehetőségnek tekinti, igazi szerencsejáték módjára vajon mekkora poén lenne valóban random módon nekivágni a mocsárnak. Ezt úgy képzeljünk el, hogy ahol négy kijárat van az adott tisztásról, jelen szabályok szerint ugye meg vannak adva az égtájak. Ehelyett egy-egy kockadobás döntené el, melyik irányba mehetünk, mintegy szimulálva, hogy nem tudjuk az égtájakat. Vajon sikerülne-e így is teljesíteni a kalandot, vagy végleg a mocsár fogja lenne a kalandor. Ha valaki már mindhárom küldetést végigjárta és túl könnyűnek találta a játékot, akár ki is próbálhatja.
Még egy érdekessége a könyvnek, hogy bár harcos karakterként vágunk neki a kalandnak, lehetőség van varázsolni. Az, hogy milyen és mennyi varázslatot használhatunk, attól függ, kinek a megbízását fogadjuk el. A varázslatok használatának menete hasonlít a korábbi ismertetőkben bemutatott képességek használatára. Meghatározott elemszámú varázslatot választhatunk a kaland elején, de azzal a megkötéssel, hogy minden varázslatot csak egyszer használhatunk.
Ahogy korábban említettem, ebben a játékban szerintem szinte elkerülhetetlen a térkép rajzolás. Amellett, hogy ez a háttérsztori egyik tartozéka, igazából még kicsit fel is dobja a játékot, ahogy kirajzolódik előttünk a mocsár képe. Másfelől viszont negatívum, hogy bár annyira beharangozta a könyv a térkép szükségességét, végül nem találkoztam ennek a történet szeletnek a feloldásával.
A könyv kezdő játékosnak bevezető kalandként tehát talán ideális, gyors sikerélmény ad. Engem is talán emiatt szippantott be gyerekként. Illetve azoknak is ajánlott, aki csak kevés időt tud áldozni egy kellemes kikapcsolódásra. Azonban tapasztalt kalandozóként feltűnően kevés helyszín van. Talán a meglátogatott helyszínek kezelése ment a játék rovására, amik így irtó hamar bejárhatók. Aki viszont csak olvasni szeretne egy jó történetet, csak megfelelően jó memóriával (vagy jó tájékozódóképességgel) vágjon neki a kalandnak.
/Site/logo.png)